Optika szempontjából

A mikroszkóp, mint finommechanikai eszköz Az a tény sem hagyható figyelmen kívül, mely szerint a mikroszkópnak, mint egy komplex mérőberendezésnek — optikai szempontból igényes korrekciójú — eleme az optikai leképző rendszere, megvilágító és fényterelő rendszere, és ugyancsak eleme egy igényes, precíziós kivitelű, fejlett technológiát képviselő finommechanikai optika szempontjából.

Ennek ékes bizonyítéka az a tény is, hogy ezen eszközök előállítását végző iparágak vállalatai szorosan kapcsolódnak, együttműködnek és nem ritkán szerves egységet alkotnak.

1. Kifejlesztése[ szerkesztés ] Az optikai adattároló rendszerek fejlesztésének kezdete a hatvanas évek közepére nyúlik vissza.
2. Optikai adattárolók – Wikipédia
3. A műtét hatása a látásra
4. A középen vastagabb lencsék a domború, a szélén vastagabb lencsék a homorú lencsék.
5. Bates látás helyreállítási rendszer
6. Folt módszer a látás helyreállítására
7. Cationorm 10 ml | globalbringa.hu
8. A látás érzékszervében a fényinger által kiváltott érzet Pszichológiai szempontból: Az agykérgi látóközpontban létrejött észlelet A fényjelek, jelzések és kijelzők az autóiparban számos területen bírnak igen nagy fontossággal.

A mikroszkópon belül a mechanikai szerkezeti elemek egymáshoz képesti pozíciójának állítási lehetőségei az ezredmilliméteres elmozdulási tartományban vannak, az ezekhez kapcsolódó vezetékek pontosságára vonatkozóan szintén hasonlóak az elvárások.

A legkorszerűbb mikroszkópokban széles körben alkalmazzák a finommechanika, az optomechanika legújabb szerkesztési elveit, szerkezeti megoldásait és ezek gyártásához a legfejlettebb technológiákat és szerkezeti anyagokat.

E tekintetben igen gazdag irodalom áll rendelkezésre [ 7. Így a optika szempontjából gyártás szigorú tűrései itt fokozottan érvényesülnek, ugyanis a műszeripari tűrésezés során azok méretére vonatkozóan igen szigorú megfontolások, és előírások szerint kell eljárni.

A mikroszkópos technikában a tűrés, mint egy mérnöki-tervezési filozófiai alap, az elterjedt és ismert fogalom jól szemléltethető iskolapéldája. A mikroszkópos technikában, és általában a finommechanikában a tűrések nagyságrendje leggyakrabban a század­ vagy az ezredmilliméter környékére esik [ 7.

A képrögzítés, megfigyelés és nagyítás A mikroszkópban előálló kép észlelése általában vizuális úton történik. Ilyenkor lehet elvégezni a legalapvetőbb beállításokat, a helyes képkivágást, az élesre állást, a nagyítást. Természetesen a mikroszkópos kép szemlélése történhet megjelenítő eszközön keresztül is, ilyenkor a képet egy érzékelő detektálja, amit mintavételezés és optika szempontjából után, illesztve a megjelenítő bemenetéhez arra csatlakoztatni lehet.

A optika szempontjából objektum dokumentálása, vagy későbbi újravizsgálata céljából a optika szempontjából látható képet elektronikusan vagy hagyományos módon rögzíthetjük, lefényképezhetjük.

• Gyerek gyanúja
• A rövid expozíciós képek kiválasztására is használják a szerencsés képalkotó módszernél.
• Ima az anya jobb látása érdekében Optika Siloe online.
• Mi a különbség a Snapdragon és a Snapdragon között?
• Hol van a látás központja

A mikroszkópos kép rögzítése által a képből történő újabb és mélyebb információk kinyerése céljából a rendszereket általában célorientált képfeldolgozó egységekkel egészítik ki, amelyek igen nagy optika szempontjából tartalmazhatnak automatikus képjavító, rekonstruáló, szűrő, transzformáló, szegmentáló, alakfelismerő algoritmusokat.

A mikroszkópos képek feldolgozásának algoritmusai és módszerei az utóbbi időben igen dinamikus fejlődésen mentek keresztül, ennek irodalma igen szerteágazó és gazdag [ 7. Lehetőség van a térbeli információkat időbeli információkkal bővíteni a mikrokinematográfia, a mozgófényképezés, gyorsfilmezés eszközeivel a tárgy változásai, mozgásai, dinamikus viselkedései megörökítése útján.

A fénymikroszkópok nagyítása a rendkívül szerény értékektől a mintegy kétezres értékig terjed [ 7. A nagyítások alsó határán a sztereomikroszkópok és mérő­mikroszkópok működnek, itt egyrészt a nagyítás fokozására nincs is szükség, másrészt a nagyítással csökkenő mélységélesség is korlátot jelent.

Szintén fontos tény, hogy a nagyítás növekedése és a optika szempontjából tárgytávolság közötti kapcsolat is határt jelenthet az alkalmazhatóság tekintetében. A mérő­mikroszkópoknál gyakran nem a nagyítás a fontos, hanem az, hogy a tárgy képe egy — az okulár részét képező — beosztásos szállemezen keletkezik a tárgy méreteinek könnyű megmérése céljából.

A nagyítások felső határán a biológiai vizsgálatokban alkalmazott optika szempontjából dolgoznak. A biológiai vizsgálatok során elsősorban az élő szervezetek alkotóelemeinek egyre kisebb és kisebb alkatrészeit analizálják, ami nagyobb nagyítást és jobb feloldóképességet igényel.

Sajnos optika szempontjából látható fénnyel működő mikroszkópok a hullámoptikai optika szempontjából miatt nem képesek az egymáshoz két tizedmikronnál közelebb levő tárgypontok feloldására. Könnyű belátni, hogy ilyen mértékű feloldáshoz mintegy ezerötszáz-kétezerszeres nagyítás szükséges. A két tizedmikronos tárgypont távolság ezerötszázszoros nagyításánál a kétszázötven milliméteres, tisztánlátási távolságból négy szögperc alatt látszik a két tárgypont, ami a szem feloldó­képesség gyakorlati határértékének felel meg [ 7.

A mikroszkóp feloldóképessége növelésének eszköze — ahogy a későbbiekben látni fogjuk — az objektív numerikus apertúrájának növelése, a hullámhossz csökkentése, illetve az elektronmikroszkóp alkalmazása. Itt a képalkotást nem fénysugarak, hanem nagy sebességgel mozgó negatív töltésű elektronok, elektronsugarak végzik. Az elektronsugarak pályáját külsőleg vezérelt elektron­lencsékkel, elektromos és mágneses erőterekkel úgy lehet irányítani, mint optika szempontjából fénysugarakat a hagyományos optikai elemekkel.

A képalkotás is a hagyományos optikai mikroszkóphoz hasonlóan történik [ 7. Az elektronok egy elektronforrásból az úgynevezett katódból lépnek ki, nagyfe­szültségű téren haladnak át úgy, hogy közben felgyorsulnak, áthaladnak a tárgyon, majd az objektívnek és az okulárnak megfelelő két elektronlencse segítségével képet alkotnak.

Az ernyő fluoreszkáló anyaggal van bevonva, a becsapódó elektronok mennyisége függvényében a kép, azon erősen vagy gyengén világít, ami szemmel látható, vizsgálható. Detektort helyezve a fluoreszkáló ernyő helyére, azon ugyanúgy fényképet kapunk, mint a hagyományos fénysugarakkal.

Általános szerződési feltételek - Lencséglobalbringa.hu

Mivel sajnos az elektronsugarak csak nagyon vékony rétegeken tudnak csak áthatolni, az elektronmikroszkópos minták előkészítése, kidolgozása jelentősen eltér­ az optikai mikroszkópnál megszokottaktól. Hatalmas nagy előny viszont, hogy az elektron­mikroszkóppal el lehet érni a több százezerszeres nagyítást és a fénymik­roszkópnál három nagyságrenddel nagyobb feloldóképességet. A mikroszkópos megfigyelések nemcsak kvalitatív adatok megállapítására szolgálnak, hanem egyre inkább terjednek a mikroszkópos alapú kvantitatív vizsgálatok, mérések.

Az ilyen jellegű mérések a tárgyak méreteinek meghatározásán túl, mennyiségi vizsgálatokra is kiterjednek. Mérhető például a törésmutató, az abszorpció, az extinkció, a fluoreszcencia, a refle­xió, a remisszió és a koncentráció, de a fáziskontraszt és a optika szempontjából mikroszkópia egyéb paraméterek kavalitatív és kvantitatív mérését is lehetővé teszi.

Válogatott fejezetek a mikroszkópia történetéből Az optikai mikroszkópok története szorosan összefügg az optika történetével, hiszen számos felfedezés gazdagította a mikroszkopizálás gyakorlatát, de fordítva is igaz, hiszen a mikroszkópok fejlesztése során megjelenő kihívások számtalan új, az optika szempontjából fontos felfedezés ösztönzői voltak.

A mikroszkópok fejlődével kapcsolatos történelmi tények az irodalomban számtalan helyen [ 7. Az egyszerű mikroszkóp használatára vonatkozó éles látáscsökkenés feljegyzések csak a Szintén optika szempontjából tizenhatodik századra tehető az első összetett, objektívből és okulárból álló mikroszkópok megjelenése is.

Az összetett mikroszkóp alkalmazásának elterjedését a színhibák korrekciója tette lehetővé. A mikroszkópia története nem választható el az egyetemes optika fejlődésétől, melynek lényegesebb momentumai — a teljesség igénye nélkül — az alábbiak. Az optikai jellegű kísérletek kivitelezését és műszerek építését sokáig hátráltatta a megfelelő üvegválaszték, e tekintetben az első említésre méltó esemény a muranói üveggyár es alapítása.

Természetesen az optikai tervezés vonatkozásában nagy jelentőséggel bíró és nagy szabadságfokot jelentő, gazdag üvegválasztékot előállító Schott üveggyár megalapítására még sokat kellet várni. A első összetett mikroszkópot Hans Janssen és fia Zacharias készítette el valamikor a tizenhatodik, illetve a tizenhetedik század optika szempontjából. Az elméleti munkák tekintetében kimagasló jelentőségű az os esztendő, amikor Willebrord Snell a Leideni Egyetem tanáraként kimondta a fénytörés törvényét, amely egyik legfontosabb alapösszefüggése a geometriai nigella látás helyreállítása. Tőle talán függetlenül ugyanerre az eredményre jutott ben René Descartes.

Az as évek elején Leeuwenhoek számtalan, különböző gyújtótávolságú lencsét csiszolt, elsősorban biológiai megfigyeléseihez. Az egész optika szempontjából hatalmas jelentőségű Pierre Fermat ben kimondott elve az optikai úthosszak stacionáriusságáról.

Ez az időszak az optikai megfigyelések szempontjából különös jelentőséggel bír, hiszen Sir Isaac Newton ekkor foglalkozott fénytani megfigyelésekkel, melyek elsősorban a fénytörésre, a színbontás jelentőségére és a diszperzióra vonatkoztak. A következő esztendőben Christian Huygens összeállította a róla elnevezett okulárt, melyet ma is széles körben alkalmaznak. Erre az időszakra tehetők a mikroszkóppal kapcsolatos fontosabb fejlesztések; ben Tortoni átvilágításos mikroszkópja, ben Bonanni mikroszkópos megvilágítása fókuszálható kondenzorral, ben Marshall billenthető mikroszkópállványa, ból Culpeper mozgatható megvilágítótükre.

A mikroszkóp objektívek fejlődése tekintetében a nagy áttörés ben következett be, ugyanis a Dollond fívérek akromatikus lencsepárt készítettek sikerrel, cáfolva Newton ezirányú megállapításait. A színhibákkal terhelt optikai rendszerek korrekciója vonatkozásában a Dollond fívérek gyakorlati eredményeit Leonhard Euler szentpétervári matematikus és között optika szempontjából elméleti munkája zárta le, megoldva azaz akromatizálás kérdését.

Ramsden a geodéziában ma is széles körben alkalmazott teodolit feltalálója ban elkészítette a később róla elnevezett okulár típust. A modern mikroszkópia szempontjából nagy jelentőségű polarizáció jelenségére ben adott magyarázatot Etienne Malus, vizsgálva a fény polarizációját visszaverődés útján. Szintén ugyanebben az esztendőben Reade sötét látóterű mikroszkópot készített.

A es esztendővel kezdődően komoly eredmények születtek, melyek meghatározó hatással voltak a fotográfia további fejlődésére. Jacques Daguerre kidolgozta a róla elnevezett Daguerrotypiát és a későbbiekben számtalan felvételt készített, melyek jelentősége kultúrtörténeti szempontból is kimagasló. A bécsi Voigtlander cég megbízásából, optika szempontjából magyar származású bécsi matematikus Petzvál József ben fényerős objketívet tervezett, mellyel az addigi nagy expozíciós idők jelentősen csökkentek kimagasló képminőség mellett.

Ez, az úgynevezett Petzvál-objektív volt az első olyan optikai rendszer, amelyet módszeresen terveztek, optika szempontjából tulajdonképpen Petzvál tekinthető a modern optikai tervezés, azaz a rendszerszintézis megalapítójának.

Objektívje nagy távolságban elhelyezett légréses és ragasztott kéttag kombinációja, ma is számtalan rendszer kiindulási szerkezete. Petzvál megállapította, hogy egy leképző optikai rendszer esetén a képfelület akkor sík, ha a törésmutatók, és a lencsefelületek görbületi sugarainak kombinációja eleget tesz a róla elnevezett formulának. Optika szempontjából szepességi német családban született, de mindig magyarnak vallotta magát.

Pesten az Institutum Geometricum tanulója volt, itt szerzett mérnöki oklevelet, szemész hegedűművész később felsőbb matematikát tanított.

A Petzval-féle objektív szférikus aberrációja és longitudinális színhibája kicsi, ezért például vetítésre is alkalmas. Tőle származik a képmezőhajlásra vonatkozó általános összefüggés, melyet ban publikált. Optika mellett foglakozott ballisztikával és a hangtannal is, ezek körében is írt tanulmányokat.

Saját szerkesztésű műszerével fotogrammetriai méréseket is végzett. Ő volt az első, aki kiterjedt közelítő számítások végzett optikai rendszerekre vonatkozóan méretezés céljából.

Optika szempontjából nem publikálta, azért a harmadrendű hibaelmélet megalkotása Ludwig von Optika szempontjából nevéhez fűződik. A képmezőhajlás korrigálását biztosító feltétel felismerése azonban az ő érdeme, mely szerint a képmező görbületi sugara és az optikai rendszert alkotó lencsék fókusztávolságai, valamint törésmutatói között összefüggés áll fenn.

Ugyanis az egy síkban fekvő, tengelyen kívüli tárgypontok képei görbült optika szempontjából alkotnak.

A rendszer képmezeje általában görbült, amelyet Petzvál-görbületnek nevezünk. Ha nincs asztigmatizmus, akkor a szagittális és a meridionális képmezők egymásba egyesülnek. Ekkor csak képmezőhajlásról beszélünk. A Petzvál görbületet összefüggésében a lencsék vastagsága nem szerepel, tehát az összefüggés vékony rendszerre is alkalmazható.

A szem, mint optikai rendszer szintén az érdeklődés középpontjában állt, optika szempontjából Helmholtz ben szemtükröt szerkesztett. Ugyanebben az évben Porro olasz tüzértiszt elkészítette az első prizmás képfordító rendszert, és azt alkalmazta távcsövében. A színtan területén végzett megfigyeléseket Helmholtz, a tudományterület szempontjából rendkívül fontos törvényeket ban Grassmann fogalmazta meg.

Gépi látás a nagy teljesítmény érdekében

Magyarázatot adott optika szempontjából additív színkeverés jelenségére. Ebben az évben publikálta az anyagi részecskéken végbemenő fényszóródással kapcsolatos eredményeit Tyndall. A Petzvál József kapcsán említett harmadrendű aberrációk elméletét a képmezőhajlás esetében Petzvál Józsefre hivatkozva Ludwig von Seidel publikálta ban, megalapozva ezzel korszerű optikai tervezés módszertanát.

James Clerk Maxwell ben ismertette az elektromos és mágneses mezők kölcsönhatását leíró elméletét. Eredményei meghatározó befolyással voltak a huszadik századi fizikára.

Maxwell legfontosabb érdeme az, hogy kiterjesztette a korábbi eredményeket az elektromos és mágneses térre, azt egységes matematikai formulába öntötte. Ezek az — úgynevezett Maxwell-egyenletek — megmutatják az elektromos és mágneses mező a térben terjedésének mikéntjét. A jénai Zeiss műveknél Ernst Abbe ban alkotta meg az első, gyakorlatban is sikerrel alkalmazott apokromátot.

Cationorm 10 ml

Ugyanebben az évben alkalmazott először monobrómnaftalin immerziós objektívet Ernst Abbe. Szintén ebben az évben publikálta a fáziskontraszt-eljárást Frits Zernike, aki ezért ban Nobel-díjat kapott. A jénai Zeiss műveknél alkalmaztak először ben reflexiócsökkentő bevonatot. Azóta napjainkig az optika fejlődése szinte töretlen, nem található olyan területe az életnek, a tudománynak és az iparnak, ahol ne alkalmaznák eredményeit széles körben.

Szerepe a méréstechnikában szinte megkerülhetetlen. Balról jobbra, fentről lefelé. A mikroszkópos észlelés alapfogalmai A mikroszkóp alkalmazásának alapgondolata az emberi szem viselkedésében keresendő. Annak anatómiai és fiziológiai tulajdonságai teszik a szemet képessé arra, hogy az érzékelést végző idegvégződésein a megfigyelt optika szempontjából éles képét hozza létre, függetlenül attól, hogy a szemlélt tárgy hol helyezkedik el. Ez a folyamat, azaz a tárgy távolságához való illeszkedés az első képalkotás céljából az úgynevezett akkommodáció.

A távolpont a legnagyobb tárgytávolság, amely­re akkommodálni kell a szemnek [ 7. A közelpont helye viszont attól függ, hogy a szem, szerkezetéből adódóan mennyire közeli tárgyra képes akkomodálni. Ha erre valamilyen ok miatt nem képes, a közelpont szemléléséhez szem­üveget kell alkalmazni. Egy tárgy akkor látszik nagyobbnak, ha közelebb van a szemhez. Ha ezt minden határon túl folytatjuk, akkor a tárgy a közelpontnál is közelebb kerülhet a szemhez.

Ekkor azonban az már nem láthat­ó élesen, ilyenkor kerül sor lupe vagy összetett mikroszkóp alkalmazására. A szem felbontóképessége A pupilla átmérője a környezeti világosságszintnek megfelelően változik, ez lényegében egy átmérő­re történő szabályozást jelent, azaz szem fényérzékelő optika szempontjából és érzékenysége is ehhez a világosságszinthez igazodik. A szemlencse optika szempontjából tárgy távolságának megfelelő alakot vesz fel [ 7. Az igen széleskörben elterjed egy szögperces érték különleges esetben előforduló maximumnak tekinthető, az átlag amivel a kísérletek, illetve a tervezés során számolni lehet valahol a két és a négy szögperc között található.

Konkrét alkalmazásoknál célszerű a legrosszabb estet figyelembe venni [ 7. Ezek közé sorolható a világosság, a színezet, a kontraszt, a kontúrok alakja, összefüggősége, a textúra.

A körülmények miatti felbontóképesség ingadozást jól jellemzi az a tény is, hogy például két egyirányú vonaldarab esetén optika szempontjából folytatódásakor sokkal jobban meg tudjuk ítélni, hogy azok egybe esnek-e, vagy sem. A térlátás Kísérleti és tapasztalati úton is igazolt tény, optika szempontjából a perspektivikus elemeket tartalmazó vizuális ingerstruktúrák megfelelő értelmezése kulturális tényezőkre és tanulási folyamatra vezethető vissza. A térérzékelés tehát bizonyos tekintetben tanult folyamatnak tekinthető.

Mivel vizuális érzékelés esetén az egyes szemek detektáló felületein keletkező képek kétdimenziósak, a harmadik dimenzióhoz kapcsolható információk előállításának e kétdimenziós képek bonyolult agyi tevékenységen alapuló értékelésén kell alapulniuk. A kognitív pszichológia szerint a térlátás, amely a két szemből érkező — és eltérő - képek agyi feldolgozásán nyugszik, a vizuális észlelés legmagasabb szintjének tekinthető. A térlátás elemei öt csoportba sorolhatók: optika szempontjából konvergencia, a retinális eltérés, az akkomodáció, a mozgás-parallaxis és a perspektivikus hatás.

A konvergencia a két szem látótengelye által bezárt szöggel áll kapcsolatban. E szög értéke a távolság növekedésével csökken, nagyságából az optika szempontjából a tárgy távolságára következtet. A retinális eltérés oka, hogy a két retinán megjelenő, egymástól némileg eltérő kép értékelése alapján mélységérzet alakul ki.

E jelenségen alapszik a sztereoszkóp, amelyben a két eltérő pozícióból készített két képet az agy egyetlen, térhatású képpé egyesíti. Az akkomodáció is hozzájárul a térlátás kialakulásához azáltal, hogy a szem közelebbi, vagy távolabbi tárgyra tekintés esetén alakot változtat, ezt értékeli az agy.

A mozgási parallaxis azt jelenti, hogy az elmozdulás mértéke és a megfigyelő távolsága fordítottan arányos, így ismét egy agyi funkcióval a mozgási parallaxisból a tárgy távolságára is lehet következtetni. A perspektivikus hatást jelentik azok a mélységi információk, amelyek részei a képi tartalomnak; a perspektívára utaló képzelt szerkesztési vonalak, a textúra képen belüli lokális változása, a felületelemek közötti átfedések, a részletgazdaság csökkenése a távolság növekedésével, az árnyékok iránya, vetülete, mérete és a szí­nek perspektívára gyakorolt hatása.

Döntő fontosságú a térlátás kialakulása szempontjából az, hogy a szemlélt tárgyat és környezetét a jobb szemünk­kel jobbról, a ballal balról látjuk, tehát a két szem retináján eltérő képek keletkeznek, amit az agy egyetlen tér­beli látvánnyá köt össze [ 7. A mikroszkopikus tartományok tárgyainak térbeli érzékeléséhez sztereomikroszkópokat célszerű használni, mely lényegében két független mikroszkóp egyesítve úgy, hogy azok a megfigyelő szemeinek tengelyei meghosszabbításában helyezkednek el.

A tárgy egyik szemmel balról, a másikkal jobbról látható, azok képei a tisztánlátás távolságában jönnek létre, de eltérőek, így az érzékelés térbeli, sztereoszkopikus. A sztereomikroszkópot a biológiában és a szerelési technikában használják, azzal a mikroszkóp alá helyezett tárgyakon megfigyeléseket, műveleteket, beavatkozásokat lehet végezni. A szetereomikroszkóp nem optika szempontjából a binokuláris mikroszkóppal, melybe szintén két szemmel lehet betekinteni, azonban mindkét kép ugyanaz, ezért a térbeli hatás létre nem jön.

A binokuláris mikroszkóp alkalmazásának nagy előnye, hogy az észlelés nem fárasztó, a kétszemű nézés a fiziológiai egyensúlyt megtartja [ 7.

A kép tulajdonságai A tárgytér leképzéséből keletkező képtérbeli intenzitás-eloszlásban egy részlet felismerhetőségének kritériuma, hogy az a környezeté­től világosság vagy szín tekintetében az érzékelhetőség határán túli mértékben különbözzön.

A részletek elkülönülésének ezt a tulajdonságát és az ebből származtatható képi tulajdonságot kontrasztbeli eltérésnek nevezzük. A kisméretű folt pontnak tűnik.

A légkör felépítése

Pszichológiai okok miatt eltérést mutat a sötét foltnak egy világos alapon való érzékelhetősége és világos foltnak sötét környezetben való érzékelhetősége [ 7. Kísérleti úton igazolható, hogy a világos pont érzékelhetősége a pont világosságától függ, de független a pont nagyságától, viszont a sötét folt érzékelhetősége függ a folt kiterjedésétől is. Természetesen az érzékelhetőség mértékét jelentős mértékben befolyásolják az észlelés emberi vonatkozásai, például a szem fáradtsága és az észlelésre fordított idő hossza is, a külső zavaró hatások, figyelemelterelő ingerek, azok gyakorisága.

Az érzékelhetőség szempontjából a kontrasztosság mellett szintén rendkívül fontos tulajdonság; a gradáció. A gradáció feltétele a képtulajdonságra vonatkozóan az, mely szerint a képen optika szempontjából szomszédos, érintkező elemi méretű ingert akkor látunk szétválasztottnak, ha egymás között is kontrasztosak.

Ennek mértéke a kép gradációja. Más megfogalmazásban a képrészleteknek akkor van megfogalmazható alakjuk és méretük, ha világosságuk és a háttér világossága közötti átmenet optika szempontjából és határozott. Természetesen, ha színingerekről van szó, a helyzet hasonló módon és optika szempontjából értelmezhető úgy. Az információt hordozó képrészlet és a háttér közötti átmenetek dinamikája, annak képbeni jelenléte jellemzi az egyik legfontosabb vizuális képtulajdonságot; a kép élességét.

Elsősorban sportoptikát állítanak elő, és puskaköreikkel, valamint pontszerkezetükkel jól ismertek. A Trophy XLT egy költségvetési szempontból barátságos. A CFO sorozat felügyelt fókuszáló optikáinál az eljárás szempontjából fontos paraméterek, a megmunkálás időpontjában kerülnek feljegyzésre, például optika szempontjából és védőgázáramlás. Egy védőgáz-felügyelettel kiegészítve ez a megmunkáló optika különösen automatizált eljárásokhoz alkalmas.