A világnézet

Világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet

JEGYZETEK A filozófia elfojtása A klasszikus pszichoanalízis filozófiáról, tudományról való elképzelése leghatásosabban, legösszefogottabban Freud kései mûvének, A lélekelemzés legújabb eredményeinek “Pszichoanalízis és világnézet”1 címû utolsó fejezetében olvasható. Bevezetõm címe e fejezet parafrázisát idézi, és ha kicsit korszerûbb, sikkesebb akarna az axiális myopia előrehaladása, az “után”-t természetesen “poszt”-ra cserélné.

A kérdés, amelyet közvetett és közvetlen, megszólaló és megszólaltatott szerzõink tárgyalnak, illetve bemutatnak, nem más, mint az, hogy mire való a pszichoanalízis a “posztvilágnézet” korában. Freud könyvének említett fejezete a szigorúan és szisztematikusan felépített modernség felõl konstruálja meg a pszichoanalízis építményének alapzatát, és ez az attitûd a világnézet jogának, szerepének következetes elutasítását jelenti. Meghatározása szerint ugyanis “a világnézet egy intellektuális konstrukció, mely létünk minden problémáját egy fölérendelt feltevésbõl kiindulva egységesen oldja meg, amelyben ennélfogva semmiféle kérdés sem marad válasz nélkül”.

A gondolat kapcsán két kérdésre szeretnék kitérni. Az egyik a következtetés “külön” világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet nem a világnézet mint olyan, hanem a saját önálló, elkülönülõ világnézet utasíttatik világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet. A pszichoanalízis tehát maga nem képes, vagy neki nem ajánlatos világnézetet létrehoznia, ezért be kell tagolódnia egy meglévõ — a “tudományos” — világnézetbe.

A világnézet tehát elkerülhetetlen, de maga a pszichoanalízis annyiban nem világnézeti, hogy csak aláveti magát egy világnézetnek, azaz a világlátás egy meghatározott metapozíciójából konstruálódik.

Ez a pozíció azonban érzékelhetõen kívül esik mûködési körén. A másik kérdés már e világnézet jellegét érinti: minden világnézet általánosít és strukturál intellektuális konstrukció és totalizál egységesen old megde a strukturálás és totalizálás jellegében a különbözõ világnézeti típusok között lényeges különbség rejlik.

Az elutasított világnézeti típus jellemzõit Freud döntõen a vallás kapcsán tárgyalja, amelynek totalizálási pontja transzcendens és szubjektív, a tudományos világnézeté viszont immanens és objektív a világ megismerésén alapul.

A világnézetek elkülönítése tehát a modern elõtti és modern karteziánus létszemlélet különbségére épül. Az utóbbi a világ rendszeres megragadása programjával lép fel, és szaktudományos jellege miatt egysége nem eleve világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet, hanem programszerû, a tudás bõvülõ birodalmával formálódik majd.

Freud annyira pontosan fogalmaz, hogy még logikai-módszertani elválasztásokat is felvet, az induktív-intellektualitás védelme jegyében elutasítja az “intuíció és megsejtés” tudomány elõtti metodológiáját. Ha alaposabban belegondolunk, akkor a freudi tudományelméleti program — a pszichoanalízis tényleges formátumának tükrében — abszurdnak, de legalábbis súlyosan reduktívnak tûnik.

Teljes mértékben kimarad ugyanis belõle a pszichoanalitikus terápia és a metapszichológia terápiás megalapozottsága az, hogy minden pszichoanalitikus fogalom valamilyen makacsul ismétlõdõ terápiás jelenség hipotetikus értelmezéseként formálódik meg, azaz tárgyiasan soha egyetlen tudattalant sem lehet megfigyelni és kizárólag egy nagyon szûken értelmezett metapszichológiai konstrukcióra rövidül.

Mindennek ellenére ez a program lett az alapja a pszichoanalízis amerikai fejlõdésének, az én-pszichológiának, és ennek az elvnek az érvényesülése magyarázza az olyan a világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet teljes mértékben félreértõ írások sikerét, világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet Adolf Grünbaum Apszichoanalízis alapjai címû könyve.

Talán maga sem tudta, hogy ez a lépés hová vezet, sõt olykor úgy sejtette, hogy egy ilyen út explicit vállalása valahova visszafele egy prekarteziánus állapotba, a misztikum sötétjébe vinné diszciplínáját. A nem tudományos világnézetek, a vallás, a mûvészet és a filozófia, melyek a szubjektív-transzcendens totalizálás elvét képviselik, az ember világhoz való viszonyában léteznek, “de jogosulatlan és nagymértékben célszerûtlen volna megengednünk ezen igények érvényesülését a megismerés területén”.

A nem tudományos modell érvényesülése a teoretizálásban tehát pszichotikus jellegû — ez az elképzelés további, árulkodó következtetésekre ad lehetõséget.

látás 12 éves gyermekeknél látás helyreállítása a bates nyakán

A vallás világnézeti modelljével összevetve ugyanis a pszichotikus modell egy hasonló és egy eltérõ sajátossággal bír: mindkettõ szubjektív, ez kétségtelen, de a pszichotikus nem transzcendens nem túlvilági általánosságú, abszolút érvényesülõ isteni szándékra épít, hanem konstrukcióiban és totalizálásában radikálisan személyes és immanens.

Megkockáztatnám azt a talán abszurdnak látszó ötletet, hogy a nem szcientisztikusan gyakorolt pszichoanalízis a terápia dialogikussága, indulatáttételes természete miatt igazából a “pszichózis birodalmából” a racionalitáson túlról beszél. Hogy ez Freudtól nem is volt olyan távol, bizonyítja a Schreber-eset utószavában olvasható Freud különös, önreflexív kijelentése saját elméletérõl és egyben az elméletrõl, szaktudományról általában: “A jövõ feladata lesz eldönteni, hogy elméletemben több téboly lelhetõ-e fel, mint ahogy szeretném, avagy a tébolyban van több igazság, mint azt mások feltételeznék”.

A gondolat ezen iránya viszont radikálisan eltér a “pszichoanalízis mint a világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet világkép része” koncepciójától. Hasonlóan furcsa következményre jutunk, ha egy másik szálat világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet Freud szigorú tudományelméleti pozitivizmusa ellentmondásos hátterének feltárásában. A “Pszichoanalízis és világnézet” által tárgyalt problémát Freud egy korábbi, Gátlás, tünet, szorongás címû os írásában is felveti.

A gondolat apropója az a másutt éppen általa bevezetett elképzelés, hogy az én az ösztön-én és a felettes-én között két szemészeti központ medvegyev szolgájaként gyenge pozícióval rendelkezik.

Freud szerint “sok szerzõ jelentõs hangsúlyt fektetett az én õs-énhez viszonyított gyengeségére, racionalitásunk labilitására a bennünk rejtõzõ démoni erõkkel szemben; õk határozott tendenciát mutattak arra vonatkozóan, hogy ezt egy pszichoanalitikus világnézet sarkkövévé tegyék”. A rövid megjegyzés egyik érdekessége az, hogy a Freud által nem támogatott expressis verbis pszichoanalitikus világnézet sajátos azaz nem pozitív szaktudományos pozíciója a gyenge én szemészeti irodai berendezések erõs ösztön-én viszonyban, vagyis egy határozottan antikarteziánus kiindulópontban jelölhetõ meg, olyanban, amely a “gondolkodom, tehát vagyok” helyére a “vágyom, tehát vagyok” elvét teszi, és ezzel egy új, nem természettudományos diszkurzív metodológia lehetõségét teremti meg.

világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet

Egy ilyen modell — és azt hiszem, hogy Freud agresszíven dogmatikus önfélreértése ellenére ez a klasszikus pszichoanalízis alapállása — már nem az én racionális-pszichológiai mechanizmusait tekinti végsõnek, hanem azokat az elõfeltételeket, amelyek a személy összeszervezõdésének eredetibb, õsibb, ösztönök, vágyak konfliktusos manipulációjából álló preracionális folyamataiban dolgozódnak ki.

Ezt erõsíti a megjegyzés másik jellemzõ vonása.

Miért világnézeti, erkölcsi és nem csupán gazdasági kérdés a génmódosított élelem engedélyezése?

Ha az önálló pszichoanalitikus világnézet hívei nárcisztikus karakterûek, akkor a racionális-karteziánus szemlélettel ellentétes a hozzáállásuk a világhoz. A nárcizmus ugyanis — Freud nevezetes es tanulmánya szerint — annak ellenére sem az énen belüli kérdés, hogy valamilyen alapvetõ módon mégis kapcsolódik az énhez.

Freud a nárcizmus jelenségét határozottan elkülöníti a szublimálástól, világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet href="http://globalbringa.hu/2657-ltsveszts-retinopathia-utn.php">látásvesztés retinopathia után autoerotikától és a kényszerneurotikus elfojtási stratégiától, és azt egy sokkal mélyebb patológiás jelenséghez, a szkizofréniához kapcsolja.

Pozíciója legjobb szemészeti klinika rövid összefoglalásaként kijelenthetõ, hogy világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet nárcizmus nem az én racionális-intellektuális rendezettségére, hanem általában az énesség tudattalan ösztönfeltételeire utal.

A nárcisztikus önmagát és a világot egy a szokásos racionális módtól eltérõ, erõsen privát eredetû világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet szerint fogja fel. A nárcisztikus önteremtõ tevékenység a szelfképzés nem karteziánus útja. Freud számára a vallás példája azért kerül mindig ezen a ponton elõ, mert a vallást egy grandiózus, általánosított és kollektivizált nárcizmusként értelmezi és ezzel a lelki alappal magyarázza a modern elõtti tudásstratégiák sajátosságait.

A modern utáni gondolkodás ugyanakkor joggal teszi fel a kérdést, hogy vajon a karteziánus világfelfogás nem éppen annyira választott és elõzetes vágykonstrukciókon alapul, mint bármely más lehetséges felfogás. A nárcizmus és tudomány összefüggését tovább is érdekessé teszi azt, hogy Freud a Bevezetés a pszichoanalízisbe címû könyvében olyan alternatív tudományelméletet és -történetet is bevezet, amely éppen a nárcizmus, azaz a nárcisztikus trauma jelenségére épül.

Freud kifejti, hogy az emberi megismerés történelme voltaképpen az emberiség nagy nárcisztikus sérüléseinek története, az én logocentrikus hatalma szétesésének története. Az ironikus ebben az, hogy ezek a nárcisztikus traumák látszólag éppen a nagy ismereti forradalmak velejárói voltak.

világnézet

Az elsõ trauma Kopernikuszé, aki kivetette az embert a természeti világ, a kozmosz közepébõl; Darwin, másodikként, bebizonyította, hogy nem vagyunk az élõvilág különleges jogú lényei, “animális természetünk” kiirthatatlan.

Végül Freud a pszichoanalízissel “be akarja bizonyítani az énnek, hogy még a saját házában sem úr, hanem szûkös hírekre van utalva afelõl, ami a lelki életében lejátszódik”. A tudományos világnézet egyfajta “bonusz” arra, hogy lépésrõl lépésre minden elrejtett megnyilvánulóvá változtatható, az igazság, a bizonyosság elérhetõ.

A nárcisztikus traumák felsorolása azonban azt implikálja, hogy az ember megismerési tevékenységével egyre növeli maga körül a másság, az elrejtettség körét.

A tudományos világnézet ezért nem más, mint világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet, nagyon makacs pótnárcizmus, amellyel a transzcendens bizonyosság helyett világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet majdani, jövõbe eltolt bizonyosság ígéretével kárpótoljuk magunkat.

A pszichoanalízis azért radikálisan új, mert nemcsak a tárgyi és élõ világ elrejtettségét vallja, hanem a tudattalan felfedezésével bebizonyította az emberi individuum alapvetõ, ontológiai értelmû elrejtettségét, és ezzel radikális kritika alá vonta a karteziánus én-fogalmat. Nietzsche nem véletlenül vallja hasonlóképpen: “Kopernikusz óta az ember kizuhant a középpontból az X felé”10 Nietzsche, A nárcisztikus trauma — Freud nárcizmus-tanulmánya alapján — az énesség a személylehetõség traumája, azaz itt érzékelhetõ az a pont, amelyben az énesség elrejtett természete, titkos belsõ erõinek mechanizmusa feltárul éppúgy, ahogy hajdan a hisztéria traumatikus szerkezete feltárta a lélek belsõ szerkezetét.

Freud gondolatmenete alapján azonban fel kell vetnünk azt a lehetõséget is, hogy a tudományos felfedezések nárcisztikus sérülései a felfedezõk saját nárcisztikus érdekeinek a következményei.

Nyilvánvaló, hogy Kopernikusz, Darwin és Freud saját felfedezéseiket nem valamiféle semleges megismerési aktus eredményének tekintették, hanem makacsul, jelentõs bátorsággal képviselték, védték a nárcisztikus sérüléseket kivédeni akaró közösséggel szemben. Vagyis nárcisztikus trumatizáló tevékenységük egyben jelentõs nárcisztikus befektetést és hasznot is hajtott. Másképpen megfogalmazva: nárcisztikus hasznuk egy új saját vágy, saját értelmezési hatalom érvényesítését jelentette.

Halasy-Nagy József: A világnézet (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda) - globalbringa.hu

Nárcizmusuk nagyon koherens szubjektív környezet, amely a traumatizáló felfedezés genealógiájában meghatározó világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet. A szubjektív környezet pedig ebben a értelemben nem más, mint egy személyes intertextus, amely nem egyszerûen körülveszi, hanem a személyesség a vágyak játéka megalapozó káoszával létrehozza a tudományos konstrukció textusát.

Ez a szubjektív intertextus pedig kétségtelenül pontosan ugyanott található, ahol a Freud által elutasított világnézetek, de azok zárt, dogmatikus karakterével szemben ez mozgékonyabb, változékonyabb, hermeneutikai táblázat a gyermekek sziluettje képek látás meghatározására. Talán ezért nevezhetõ “posztvilágnézet”-nek, mert nem a megismerésen inneni világnézeti dogmatika, hanem a megismerésen túli világnézeti mûködés a lényege.

A pszichoanalízis mint “posztvilágnézet” A most következõ tanulmányoknak a legfontosabb közös üzenete az, hogy nem ajánlanak egy sajátos pszichoanalitikus világnézetet, nem is akarják a pszichoanalízist a tudományos világnézet alá besorolni, hanem azt vallják, hogy a pszichoanalízis alkalmas annak értelmezésére, hogy milyen elõzetes folyamatok játszanak közre a világnézetek iránti igény, a modern, totalizáló megismerési konstrukciók iránti törekvés és bizalom megjelenésében.

Másképpen: a pszichoanalízis alkalmas a metapozíciók, a szubjektív intertextus rejtett birodalmának, titkos játékának a megközelítésére. Talán ez a funkció jelenti a pszichoanalízis igazi posztmodern létjogát és fontosságát. Derrida egyértelmûen rámutat arra, hogy “Freud eljátssza nekünk az írás színterét”,11 egyszerre szól valamirõl és megjeleníti a kimondás hátterében meghúzódó bonyolult retorikának, nyomok sorozatának és elkülönbözõdési idõsoroknak, azaz az írásnak a játékát.

Az egyes elméletek között a lényegi különbség abban áll, hogy ezt a metapozíciót eltérõ módon közelítik meg, és ezzel a pszichoanalízis alapvetõ természetét is másképpen fogalmazzák meg. A probléma természetébõl ugyanis egyszerre következik az, hogy a pszichoanalízis eszköze és az, világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet alanya a “posztvilágnézet”-nek, azaz egyszerre vizsgálandó a téma pszichoanalitikusan és vizsgálandó maga a pszichoanalízis is.

A “posztvilágnézet” elveinek megfogalmazása három nagyobb modellben történik, és itt következõ tanulmányaink, fordításaink ezt a három modellt mutatják be.

Az egyik, elsõsorban Derrida által képviselt elgondolás szerint a pszichoanalízis mint az írás színtere egy létretorika megnyilvánulása, amely a nyomok, különbségek káoszát értelmes szöveggé változtatja. Derrida azt vizsgálja, hogy az írás rejtettsége és a kimondott jelölõk sora között milyen retorikai, metatextuális stratégiák konstruálják és konstruálják újra azaz temporalizálják a szubjektumot.

Mi a filozófia?

Freud a tudat mûködésének bemutatására használt nagy hatású analógiája a varázsnotesz nevû, gyerekek számára készített egyszerû játék Derrida számára is meghatározó magyarázati hátteret jelent. A varázsnotesz egy celluloidfóliával letakart viaszdarab. Ha világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet celluloidra egy hegyes világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet írunk valamit, akkor az írás egészen addig látható marad, míg a világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet fel nem emeljük a viaszról.

A felemeléssel az írás a kimondás törlõdik, és új kerülhet a helyébe. Ha azonban megfelelõ fénybe emeljük a viaszt, akkor láthatjuk, hogy az írás nyomai benne maradnak viaszban, csak világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet láthatóságuk szûnik meg. Az írás a viaszban van, olyan anyag, olyan materiális forma, mely a vágy kitörése, úttalálása Bahnung során retorikai alapot ad a megformálására. Az írás egyszerre produktuma és eszköze az elfojtásnak, egyszerre mélység és felszínesség: “a varázsnoteszben rejlõ mélység feneketlen mélység, végtelen utalás, teljes egészében felszínes külsõség: felszínek rétegzõdése”.

A mag és a héj, vagy a mag és a burok párjáról van szó, amelyet Derrida mint retorikait, azaz mint a kifejezés egyfajta trópusát, a pszichét megjelenítõ képet értelmez. A burok, éppúgy, mint az én a freudi rendszerben, “két úr szolgája”, két fronton harcol, a külvilág és a belsõ irányában egyaránt. A mag azonban — figyelmeztet Derrida — nem olyan, mint a gyümölcs belseje, ahol a héj, a burok, a felszín lefejtése után jelenlévõvé tehetõ, azaz elérhetõ, felszínné változtatható a mag, a belsõ.

  1. Gyors beavatás a modern tudomány világképébe
  2. Mi a filozófia?
  3. Színlátás teszt
  4. A mitologikus többistenhit úgy alakult ki a primitív teizmusból, hogy az egykori egy istenség megnyilvánulásai és szerepei szétváltak és megszemélyesültek.
  5. Demodex szemészet
  6. Vannak-e színes lencsék a látás javítása érdekében?
  7. Vakító szemészet

A psziché esetében “a mag sose tehetõ felszínné”. A mi feladatunk egyfajta közvetítõ, retorikai játék, amellyel a felszínbõl kihámozzuk az éppen ott és éppen akkor érvényesíthetõ magértelmeket. Ez természetesen nem jelenti a előadás a látószerv anatómiája kidolgozását és megmutatását, hanem a mag nyomainak a jelzését ez az az ontológiai értelemben vett felszínhez kötöttség, amit az elõbb a másik Derrida-írásból idéztem.

A 100 látás helyreállítása, retorikai játék a fordítás, mely Abraham könyve, tevékenysége kapcsán kap filozófiai értelmet. A fordítás, amely egyszerre “trans-lation” és “transz-formáció”, mely kifejezésekben a “transz-” valamin túlit jelent és persze valamiféle “önkívületet”, valami szubjektív retorizáló látás betegségek is.

A fordítás, a mag–burok csere, az egymásra vetítés nem a mag–burok–egész belsõ, textuális természetében rejlik, hanem az intertextualitásban, a fordító testének örömében, abban a retorikában, amit az interpretáló vágya hordoz, de ami sosincs jelen, ami sose tud totalizáló lenni.

Derrida Freud kapcsán pontosan ezt a stratégiát követi, keresi azt a retorikát, amely Freud személyének intertextuális megjelenésébõl fakadt. Derrida nem átfogó és eddig rejtett filozófiai igazságok rendszerét dolgozza ki a pszichoanalízisbõl, hanem elkezd forgatni néhány freudi mondatot, és nem is a közölt jelentés, hanem a közlés modalitása kapcsán jelzi azt, hogy itt egy érdekes, újszerû világ- és szubjektumérzékelési formát fedezhetünk fel.

Jelen számunkban közölt tanulmányának elején például nem is tartalmi üzenetrõl van szó, a kimondás nem valamire vonatkozik, hanem valahogy történik. Freud, a nagypapa beszél, ír kedvenc lánya és unokája világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet, a kisfiú dolgairól. És ebben az elbeszélésben, a látszólag zavartalan történetfolyamatban horgadnak fel különös szavak, “de”, “azonban”, “nos”, és ezekkel dekonstruálódik a szokásos mesternarratíva, a személy koherensnek vélt mítosza.

Mindenkirõl a kisfiúról, Sophie-ról és Freudról is kiderül, hogy beszéde, cselekvése nem az, ami, hanem mögöttesre épül, rejtett, a beszéd összefüggéseivel tartalmával szembe mozgó.

Ez az ellenirányú mozgás a jelentésben nem egy új tartalom, nem egy “mélyebb értelem”, hanem egy másfajta beszédmód, egy eltérõ modalitás. A másik irány — melynek a professzionális pszichoanalízisben Lacan a kiindulópontja — világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet metapozíciót, a vágymechanizmusok mint jelölõ rendszerek szubjektumképzõ szerepét helyezi a középpontba.

Lacannál a jelölõk szubjektum elõtti rendje formálja meg a szubjektum tényleges tartalmait, érdeklõdésének középpontjában a szubjektum megformálódása áll.

Egészségünk ártalmai

Derrida dekonstruktív és formai, Lacan feltételez egy nyelvi modellû konstruálást és a lélek tartalmainak az elõfeltételeit kutatja. Minden különbségük ellenére ehhez a második irányhoz kötném Deleuze világát, amely a tudattalan kollektív alapú, közösségi megfogalmazása, és amely a vágy hatalmi jellegét hangsúlyozza.

Nem véletlen, hogy Michel Foucault Deleuze és Guttari korábbi nagyhírû könyve, az Anti-Ödipusz elõszavában a könyvet etikának világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet. Ez az etikai jelleg azonban alapvetõen más, mint a XIX.

Az Anti-Ödipusz feltételezi, hogy a pszichoanalízis döntõen az Ödipusz-komplexusból kialakuló látásmódja maga is ilyen elfojtó technikai, sõt e technikák közül a egyik legátfogóbb.

kettős látás oka rövidlátás és hyperopia az egyik szemben

Ezért a jelentés, a szubjektum ödipális rétege helyett egy preödipális folyamatot vizsgál, és az ilyen szkizoanalízis segítségével bontja fel a a nehezen kimondható kollektíven vállalt, vallott tudattalan képzeteit. Az alább közölt fordítás Gilles Deleuze mazochizmusról és szadizmusról szóló hosszabb tanulmányából származik.

Deleuze üzenete az, hogy a világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet sokszor összeolvasztott perverziót szét kell választani, mindkettõ a lét, az emberi lét szubjektív komponensének lehetséges, de eltérõ szervezési formája. Harmadikként említhetõ Richard Rorty és az amerikai posztpragmatizmus kapcsolata a pszichoanalízissel.

Talán nem véletlen, hogy Rorty Freuddal foglalkozó legjelentõsebb tanulmánya15 pontosan annak a freudi gondolatnak, a Kopernikusz–Darwin-párhuzamnak elemzésével kezdõdik, amellyel korábban a világnézeti, illetve “posztvilágnézeti” orientációjú Freudot próbáltam elkülöníteni. Freud említett analógiájában — hangsúlyozza Rorty — a szellem folytonos decentrálása történik.

világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet

Ez azonban nem csupán egyszerû kivetõdés a középpontból, hanem egyben az emberi szellem, az én egy újszerû szemléletmódjának kialakulása.

Ez az új gondolkodásmód a decentrált lét-teret nem látványként, az adott létezõ nagy összetevõi együttmûködéseként, hanem az adott létezõ szempontjából, indifferens minimális egységek mechanizmusaként képzeli el. Freud ennek az ízig-vérig modern felfogásnak a további decentrálását hajtja végre, és mintegy megkettõzi, a tudatos én és a világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet lélekrész kettõségnek együtt- és ellenmûködéseként képzeli el a pszichét.

Kétségtelen, hogy a bemutatott három eltérõ út mellett még jó néhány további irány is érzékelhetõ világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet. Szempontunkból azonban az a döntõ, hogy a pszichoanalízis, ez a lényege szerint modern diszciplína, eredeti szaktudományos koherenciáján túl egy inherens decentráló, a metapozíció pozíciójából beszélõ “posztvilágnézeti” diskurzust is megalapoz, és ezzel a posztmodern szubjektumfilozófia meghatározó mozzanatává vált.

Freud: Pszichoanalitikus megjegyzések egy önéletrajzilag leírt paranoia-esethez. In: Freud: A patkányember Klinikai esettanulmányok I. Cserépfalvi, Budapest Freud: On Psychopathology Penguin Books Budapest, Gondolat, Random House, New York Mûhely — A pszichoanalízis — a belsõ nyelv tudománya világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet különszám Diacritics, March Világnézet filozófia fogalma világnézet világnézet Freud és a morális reflexió. Kérjük, küldje el véleményét, megjegyzéseit címünkre: thalassa c3.