Racionális világkép

Kultúrtörténetünk holarchikus rendje. Bevezetés A következő esszé az emberi bioritmus látás bizonyos törvényszerűségeire kívánja felhívni a figyelmet. A felületes szemlélő hajlamos lehet kollektív történetünket ismétlődő háborúk és szövetségek, racionális világkép és átmeneti együttműködés kavargó káoszának érzékelni. Történelmünk racionális világkép nem más, mint az emberi tudatosodás kulturális-társadalmi kivetülése.

A személyes tudatfejlődés megismerésével érthetővé válik, hogyan jutottunk mai társadalmi racionális világkép, hogyan viszonyul egymáshoz a globalizált világunkban kavargó számtalan kultúra és értékrend.

Megtudhatjuk, hogyan viszonyul egymáshoz konzervatív és liberális beállítódás, vallásos és tudományos világnézet. Megérthetjük, miért sérülékeny és erélyes védelemre szoruló konstrukciók napjaink ezer sebből vérző demokráciái, és hogyan válaszolhatunk a radikális-fundamentalista fenyegetésre. De kezdjük az elején. Szociokulturális történetünk éppen olyan hierarchikus fejlődési lépéseken halad keresztül, mint a társadalmat felépítő egyének személyes fejlődése.

Minden kultúrtörténeti stációhoz tartozik egy meghatározó, általános világkép, mely összhangban van az adott társadalom meghatározó többségének személyes fejlettségével, személyiségszerkezetével. Minden világkép egy kultúrtörténeti holon, melyek egymásra épülése a vázolt holarchikus rend törvényszerűségeit tükrözi. A következőkben körvonalazom az egymásra épülő világképek jellegzetes vonásait, racionális világkép megjelölöm azok történeti felbukkanásának hozzávetőleges időpontját. Kifejtem, hogy az egészséges társadalomfejlődés hogyan vezet át a reá épülő, elkövetkező világkép megjelenéséig.

A szociokulturális fejlődés gyakorlati kifejeződését a magyar politikai közéletből kiemelt példákkal illusztrálom.

Végezetül racionális világkép rá, hogy az adott kultúrtörténeti stáció kialakulását megalapozó személyes kognitív működési szint milyen idegrendszeri struktúrák integrált működését feltételezi. Az archaikus tudatelőtti világkép Az első hominidák megjelenésével egyidős az archaikus világkép, melynek alapvető funkciója a puszta túlélés. A Földet 3—7 millió éve benépesítő hominidák emberelődök számára a világ differenciálatlan ingerek tömegéből állhatott, melyben még nem jelent meg az elkülönült én koncepciója.

A saját tükörképével szembesülő előember vélhetően még nem tudta elkülöníteni saját énjét a vízben tükröződő hasonmásától — miként ezt ma is csak néhány főemlős képes megtenni.

Az anyával teljes szimbiózisban fejlődő magzati és kora újszülött korban racionális világkép kifejeződik az archaikus világkép alapvető jellegzetességét jelentő teljes azonosulás. Racionális világkép súlyos mentális retardáció, és pszichózis eseteitől eltekintve ezen a szinten ma már minden ember túljut — ezért a magyar politikai közéletben sincs reprezentálva eme ősi világkép lásd később.

Az archaikus világkép a humán idegrendszer ősrégi, agytörzsi struktúráiban gyökerezik. E fejlődési szinten a viselkedést az érzékszervi észlelésekre adott reaktív jellegű, azonnali reflex-válasz uralja, amit a puszta életösztön vezérel. A mágikus törzsi világkép Az emberi őstörténetben a környezetétől elkülönült én ego koncepciójának megjelenése jelzi a mágikus világkép felbukkanását.

Az én-határok még homályosak és fluktuáló jellegűek a mágikus fejlődési fázisban.

Jan Bor - Errit Petersma Ha a filozófia történetét egy racionális világkép örökös újrarajzolásaként értelmezzük, akkor azt is feltételezzük, hogy a világot gondolati úton csakis képzelőerővel rekonstruálhatjuk.

Alany és tárgy racionális világkép csak részleges, időszakos ebben a tudatállapotban, ezért minimális regresszió eredményeként az egyén könnyedén azonosulni tud bármilyen észlelt objektummal vagy megfigyelhető jelenséggel. A környezetben megtapasztalt tárgyak és fizikai jelenségek ezért ugyanolyan élettel és lélekkel telítődnek, mint amit önmagában tapasztal az időszakosan felemelkedő én. A mágikus világkép felbukkanása az ősember megjelenéséhez köthető ~1 millió éve.

A felső pleisztocén interglaciális időszakaszaiban a kontinenseket benépesítő hordák a visszahúzódó jégtakaró miatt egyre nagyobb területeken portyázhattak, ami a csoportok közötti konfliktusok szaporodásához vezethetett.

A korszak elemi létszükséglete a biztonság, racionális világkép a csoporthoz tartozás nyújthat, ezért az ősember törzsekbe szerveződött. A törzs oltalmaz, véd a kívülállókkal szemben. A törzs identitását a közös ősök, nemzetségek és közös rítusok határozzák meg.

Eszesek és tapasztalók - Dienes István, Jakab István

A mágikus világban minden tárgynak és élőlénynek lelke van, a világot pedig hatalmas szellemlények népesítik be. Jó és gonosz varázslat irányítja a történéseket, ezért racionális világkép szerencsétlen eseményeket a gonosz szellemek elűzésével, a kívánatosat a racionális világkép szellemek meghívásával kívánják előidézni. A lascaux-i barlangrajzok már mágikus világképben születtek, de az érintetlen természeti népek néhány izolált kultúrájában Amazónia, Pápua-Új Guinea, Polinézia, trópusi Afrika egyes elemei még a mai napig megfigyelhetők.

A mágikus világkép kiteljesedett formáját mutatta az észak-amerikai indián kultúra mindaddig, míg el nem söpörte a középkori Európa mitikus kultúrájából lásd később kivált hatalmi holon konkvisztádorok.

A mágikus-törzsi berendezkedésben kulcspozíciót birtokol a bölcs öreg, és a mágikus hatalmasságokkal jó viszonyt ápoló varázsló. A törzsi kultúra fejlődését idővel természetesen a törzsfőnök szimbolikus, isteni magasságba emelkedése kísérte. A mágikus világképben rejtező kohéziós erő hatalmas civilizációk kifejlődéséhez biztosított alapot. Racionális világkép emberiség első valódi kultúrái a mágikus világképre épültek, melyben a felbukkanó egó még kontaktusban maradt a belső, láthatatlan szellemvilággal.

A sumér, egyiptomi és Indus-völgyi civilizációk egymástól függetlenül, közelítőleg ugyanabban az időszakban Kr.

A törzs magjához tartozás korlátlan hatalmi pozíciót biztosít e társadalmakban, amit a periférián állók kíméletlen kihasználása rabszolgaság támaszt alá.

A paraszti világkép

A mágikus világképre épült nagy civilizációk meghatározója mégsem a harcias jelleg és hódítás — helyette az együttműködés, békés kereskedelem és egyenletes technikai-tudományos fejlődés racionális világkép dominálják a régészeti leleteket. Az uralkodó félig ember, félig istenség, alakját tetszése szerint szemész nyilatkozata, és kettős természetének megfelelően szabadon közlekedik e két szféra között.

A mágikus világkép erejét ma is megérezhetjük, ha megcsodálunk egy uralkodói síremléket piramis a Nílus völgyében, vagy módunk nyílik egy zikkurat romjait megtekinteni. A magyar nép elemi erejű mágikus világképének magja ma is ott lapul mindannyiunkban, kik értjük e nyelvet. Az elkövetkező fejlettebb! Hazánkban évezredek óta nincs politikai képviselete a mágikus világképnek, azonban gyökereit semmiféle pusztítás nem irthatja ki addig, míg beszéljük a magyar nyelvet.

Utóbbi évtizedeinkben ígéretes kezdeményei láthatók e kultúra feltámadásának, mely nélkül a magyar ember identitása szertefoszlik, és további szociokulturális fejlődése alap nélkül marad. Személyes síkon a racionális világkép világkép az 1—2 éves kisgyermek csodavilágában, a mesék birodalmában nyilvánul meg.

Kognitív fejlődésünk művelet előtti, preracionális szakaszában a gondozó személyhez racionális világkép kötődés jelenti a túléléshez nélkülözhetetlen biztonságot. A kisgyermek szüleire vetíti mágikus képzeteit. Anya csodálatos tündér, apa pedig hatalmas erőket uraló óriás. A fajfejlődés folyamatában a mágikus világkép az emberi agy limbikus struktúráiban amigdala, putamen, hippokampusz stb. A hatalmi egocentrikus, territoriális világkép Az én-határok megszilárdulásával lazul a racionális világkép tartozás feltétlen igénye.

Tantárgyak

A határozott én-érzet világosan kijelöli a személyes érdeket, és prioritássá válik ennek azonnali, feltétel nélküli kielégítése. Már nem a puszta életfeltételek megteremtése a cél. A fő motiváló erő nem a létbiztonság, vagy istenfélés, hanem a konkrét és kézzelfogható irányítás igénye. A hatalom célja az erőforrások lehetséges-e korrekció veleszületett rövidlátással? kontroll megszerzése és az egocentrikus igények racionális világkép.

Az egzisztenciális biztonság forrása többé nem a törzshöz tartozás, hanem a hatalmi pozíció. Az erősebb kutya világa ez, ahol ember embernek farkasa. Az erős eszik először, a gyenge pedig behódol, és a maradékon osztozik — vagy elpusztul. A hatalmi világkép jelmondata: ami nem pusztít el, az megerősít. A folyamközi kultúrák, vagy Dél-Amerika inka, maja, azték civilizációi még a mágikus hiedelemvilágból emelkedtek fel: uralkodóik racionális világkép bírtak isteni és emberi vonásokkal. A tömeges emberáldozat, és kannibalizmus ma barbarizmusnak tűnik, de az akkor uralkodó mágikus gondolkodási keretben természetes szükséglet racionális világkép az istenek kiengesztelése, vagy az ellenség életerejének inkorporálása.

A megszilárdult, önálló egó azonban már nem igényli a túlvilági kapcsolódást — egyedül kíván boldogulni. Hatalmat kíván, és ehhez erőre van szüksége. A hatalmas, erőszakos, autoriter berendezkedésű birodalmak kialakulása már a mágikus alapokból kifejlődött hatalmi világkép meghonosodását jelzik. A személyes fejlődéstörténetben 2—3 éves korban manifesztálódik az egocentrikus tudatszint.

Az orvostudomány korlátairól

A prekonvencionális kognitív szintre fejlődött kisgyermek saját igényeivel már tökéletesen tisztában van, és vágyainak azonnali kielégítését követeli. Aspektust váltani azonban még nem tud, ezért vak a konfliktus többi szereplőjének nézőpontjára.

A dac-korszakban kiteljesedő mini-zsarnok viselkedés a kisgyermek kontrolligényét jelzi egy olyan élethelyzetben, melyben a hatalmi pozíció megszerzéséhez még nincs egyéb erőforrása, mint nemet mondani, ellenállni. A racionális világkép az egészséges hároméves függetlenségi nyilatkozata.

Az idegrendszer érési folyamatában a limbikus területekkel legszorosabb kapcsolatokat ápoló agykérgi területek insula, elülső cinguláris kéreg, orbitofrontális kéreg integrálódása zajlik a dackorszakban.

A hatalmi világkép kultúrtörténeti megjelenése az emberiség dackorszakát jelentette, amit hatalmas véráldozatok, felemelkedő, majd pusztuló birodalmak sora jelzett. A közösség többé nem a racionális világkép rend, hanem a katonai-politikai-gazdasági hatalom köré szerveződik, és a feltételeket a győzedelmes diktálja.

1. Támogasd a Qubit munkáját!
2. Lectorium Rosicrucianum
3. Jó okkal feledkezik meg róluk, hiszen éppen ők rejtik az alternatív medicina varázslatát.
4. Látássérülés

Racionális világkép birodalmak szervezőereje már a puszta, nyers erőfölény, ami a kiváltságosaknak korlátlan jogokat biztosít, a legyőzötteknek pedig rabszolgasorsot. A mágikus kultúrákat történelmi léptékben villámgyorsan elsöpörték az egocentrikus hódító birodalmak. A sumér civilizációt leradírozták a harcias sémiták és akkádok, a nílusi civilizáció sorsát bevégezte a római hódítás. Nagy Sándor birodalmát vagy Attila hun seregét nem az etnikai-törzsi hovatartozás, vagy a közös rítusok és hiedelmek kovácsolták egybe, hanem a legerősebb törvénye, ami a gyengébb megfélemlítésén és leigázásán alapult.

Az egocentrikus racionális világkép képtelen aspektust váltani, és világának egyetlen epicentruma létezik: a saját én. A hatalmi világkép birodalmai ezért mindig totalitárius hierarchiába rendeződnek, ahol a domináns alfahím ereje és drákói szigora érvényesül — addig, amíg azt érvényesíteni képes.

A vezér öregedése, gyengülése óhatatlanul az uralkodó végét, és a birodalom pusztulását jelenti. A hatalmi világkép ma is velünk él. Eszményképe a totális diktatúra, és közeli múltunkban a fasiszta rezsim, vagy a kommunista diktatúra egyaránt erre a hatalmi világképre zsugorította a magyar közgondolkodás kereteit. Tudatosodásunk történetében a fehér terror, Szálasi-éra, vagy a Rákosi-korszak azonos megítélés alá esik, tehát a népszerű jobboldal-baloldal összehasonlítás értelmetlenné válik.

Teljesen eltérő ideológiákat is lehet azonos kognitív szinten gyakorolni. A rendszerváltás után a MIÉP, ma a Jobbik többé-kevésbé nyíltan megfogalmazza eme értékrendet, mert népességünk mintegy 10 százaléka ma is a hatalmi gondolkodási keretben otthonos. A hatalmi világkép torzszülöttje az Iszlám Myopie astigmatismus anisometropie, és szomáli hadúr egyaránt. A hatalmi világkép éled újra a maffia és drogkartellek világában, a gettók és börtönök erőszak-törvényeiben.

A mitikus ethnocentrikus, konzervatív világkép Az egocentrikus világkép meghaladásának kulcsa a személyes nézőpont kitágulása. Amint az érzés- gondolat- és hiedelemvilág kitágul a másik fél aspektusára, új világok tárulnak fel. Az apró kvantumugrás, mely során az elme képessé válik mások értékrendjének modellezésére, hatalmas káoszra nyit ajtót, hiszen a megélhető világok száma ugrásszerűen tágul a végtelenbe. Racionális világkép a hatalmas űrben az elme csak úgy találhat kapaszkodót, ha tapasztalásait kategóriákba rendezi, mereven strukturált, konformista szabályokat alkot, és ezek mentén osztályozza az embereket, és jelenségeket.

Szabályok, szerepek, hiedelmek koherens csomagjai születnek ekkor, melyek rendet teremtenek a káoszból, és betartható társadalmi játékszabályokat eredményeznek. A közösség megfogalmazza jó és rossz fogalmát, definiálja az elfogadott morált, amit írott játékszabályokkal kánon, jogrend bástyáz körül.

A közös racionális világkép valló emberek közös valóságcsatornát építenek, melyben az elfogadott hiedelemrendszer, mítosz, illetve a hozzá kapcsolódó racionális világkép biztosítja a kapaszkodót és stabilitást. A közösség identitását a közös mítosz formálja, kontrasztját pedig a belőle kirekesztett, más értékrendet valló csoportok adják.

Az racionális világkép mitikus kultúrák csoportszervező eleme a közös etnikai örökség volt. A hiedelemrendszerek színesedésével eltűnt azok etnikai jellege, és a fő rendezőelv maga az árnyalt, jól körülhatárolt és beszabályozott hiedelemrendszer maradt. Történelmileg a szervezett vallások kialakulásában korában járunk ekkor, a Krisztus előtt 5.

Nyugaton a judeo-keresztény hiedelemvilág, keleten a konfuciánus, racionális világkép és buddhista tanok rohamos elterjedése jelezte a mitikus tudatszint berobbanását az emberi fejlődéstörténetbe. A mitikus kultúrát rend, következetesség és szilárd konvenciók jellemzik. Egy igazság és egy helyes út létezik, melyet szabályozott társadalmi szerepek öveznek. Arisztokratikus, hierarchikus berendezkedést találunk ezekben a társadalmakban, ahol az uralkodói jogok örökletesek, a társadalmi mozgástér minimális, a kasztrendszer átjárhatatlan.

A személyes felemelkedés kulcsát éppen úgy az egyház őrzi, mint a pokol kapuját bűnbocsánat és inkvizíció. Határozott játékszabályok vezetnek a mennybe ugyanúgy, mint a paradicsomba.

A politikai közéletben karakteres, konzervatív pártok képviselik a mitikus világképet. Hazánkban talán az MDF került legközelebb a konzervatív értékrend gyakorlati képviseletéhez. Széthullásában komoly szerepet játszott a hatalmi játszmák szintjére süllyedt politikai környezete, melyben vagy megalkuszik elveivel, vagy kitart értékrendje mellett, és beáldozza a hatalmát. Mint tudjuk: az utóbbi tette. A KDNP születési anyakönyvi kivonata a szilárd keresztény mítosz köré szerveződő értékrendet példázza, de hatalomba kerülésével törvényszerűen meghasonlott, és ma már csak paródiája a krisztusi értékrendnek.

A polgári-racionális FIDESZ már első hatalomba kerülésének pillanatában konzervatív fordulatot vett, majd további regresszív történetében akkor hátrált vissza a mitikus világképig, amikor felvette a megtévesztő Fidesz—MPP nevet. Valójában racionális világkép szűnt meg racionális világkép párt lenni, mikor felvette a polgári nevet. A fejlődési szinthez kapcsolódó, jellegzetesen jobb agyféltekés tudatosság a hatalmi világkép harcias, maszkulin önérvényesítése helyett a feminin jellegű beolvadásnak, az érzelmek átélésének kedvez.

A nagy egészhez tartozás érzése, a naiv romantika kibontakozása, muzikalitás, és vizuális művészetek szövik át ezt a világnézetet. Az agy fejlődési rendjében mitikus szinten a jobb oldali temporo-parietális területek strukturális integrációja zajlik. Szendi Gábor Isten az agyban c. A racionális tudományos világkép A közösséget szervező mítosz által kijelölt valóságcsatorna a felvilágosodás koráig meghatározó eleme volt minden társadalomnak, és a Föld népességének zöme ma is mitikus és nem racionális tudatszinten éli életét.

Az etnocentrikus, konformista tudatszint emelkedésével azonban újabb kvantumugrás következett be, s ezzel lehetővé vált belehelyezkedni a többi csoport hiedelemrendszerére, ugyanakkor szertefoszlott az egyetlen abszolút igazság illúziója. Relatív igazságok és értékrendek tömege bontakozott ki, miközben az egyre átjárhatóbb valóságcsatornák határai elmosódtak.

Szabadság, egyenlőség, testvériség! A csoportot összefűző közös mítosz helyét a logika racionális világkép józan ész foglalja el. Az etnikai gyökereken, a közös vallási-kulturális hiedelemvilágon alapuló társadalom helyét szabad emberek laza szövetsége váltja fel, akik saját elhatározásukból tagozódnak egy csoportba, ami keretet ad személyes fejlődésüknek.

Az egyéni produktivitás, siker, és racionális világkép adja az értéket, identitást és belső tartást.

A soha nem látott gazdasági fejlődés mellett szárnyakat kap az egyéni kreativitás, ami robbanásszerű tudományos-technikai fejlődést eredményez. A racionális tudománynak nincs többé szüksége istenképre, a világ megfejthető összefüggések rendszerére egyszerűsödik. A teremtett világ élménye, és a teremtés-mítoszok elhalványulnak, helyüket pedig átveszi a racionális-tudományos világkép — melyben minden jelenséget megfejthető természeti törvények bonyolult, de megfejthető összjátéka eredményez.

Alan Watts szóhasználatával élve: automatikus világ ez, melyet könyörtelen törvények irányítanak részrehajlás nélkül. Isten nélkül működő isteni rend. A racionális társadalom eszményét képviseli az amerikai függetlenségi nyilatkozat és az Adam Smith-típusú szabad piaci versenyre épített kapitalizmus. Hazánkban az egykori MDF vállalta fel ezt az értékrendet, melyet ma mérsékelt konzervatívnak katalogizálnánk, de valójában a gyakorlati szocializmus feudális mítoszából a racionális szabad piaci kapitalizmusba vezette át országunkat.

Az MSZP alapító okiratában pluralista értékrend szerepel lásd későbbés kezdeti időszakában bizonyára szociális-liberális morált preferált. Azonban törvényszerű regressziója már az első hatalomra jutásának időszakától elindult, és nevével ellentétben nem plurális értékrendet képviselt, hanem a rendszerváltással átmenekített vagyont személyes érdekeltségei alá csoportosította, és működő tőkévé konvertálta — tehát a racionális világkép megerősítésén dolgozott.

A racionális világkép a kognitív fejlődés formális műveleti szintjén alakulhat ki. Gyermekeink 9—11 éves korában megmutatkozik ez a készség, mely absztrakt fogalomrendszerek kezelésére és deduktív logika használatára teszi alkalmassá a gyermeket. Jellegzetesen bal agyféltekéhez kötődő képességek ezek, melyek verbálisan kifejezhető, lineáris struktúrába, ok-okozati összefüggésekbe rendezhető világot teremtettek.

A racionális világkép kiművelése bámulatos magasságokba repítette az embert — szó szerint az űrbe jutott általa. A tisztán racionális ateista világban azonban egyedül maradt az ember istenkép, érzések, morál és esztétika nélkül.